Főmenü:
A rák, mint betegség, függetlenül attól, hogy melyik szervből indult ki eredetileg, teljes egészében fenyegeti az embert. A rák, mint betegség, sokkal összetettebb annál, mint hogy csak a megtámadott szervre lehessen vonatkoztatni. Mivel az egész testben elterjed, mutatja, hogy az egész embert támadja.
Ebből kifolyólag, a pszichoszomatikus szimbólum-
Az itteni munkafolyamat teljességében eltér a hagyományos, megszokott módszerektől, és egyre nagyobb sikereket tudhatunk be neki.
Mi az, ami megkülönbözteti az eddigi hagyományos rendszerektől? Az analízis jelentőségének elvetése. Ugyanis az analízis nem tesz mást, mint a múlt emlékeiben bolyong, újra és újra felelevenítve az akkori tapasztalásokat, és magát a tapasztalást próbáltuk eddig áttranszformálni, ami csak részleges vagy ideiglenes javulást eredményezett.
Életünk, létezésünk nem más, mint a környezettel való kapcsolatok eredménye. Három kapcsolódási pont létezik. Az emberekkel való kapcsolati rendszerünk, a tárgyakkal való kapcsolati rendszerünk, és az eszméinkkel, hitrendszerünkkel való kapcsolati rendszerünk. Minden probléma (lelki vagy akár fizikai/testi megbetegedés) kiváltó oka nem más, mint a kapcsolati rendszerünk nem megértése. Mihelyst megértjük ezeket, megtörténik a felismerés, és a felismerés az egyetlen lehetőségünk arra vonatkozóan, hogy tartós változás lépjen fel állapotunkban.
Ezen új megközelítési módja a betegségeknek, lelkiállapotoknak, illetve tudatállapotnak mély, hatékony, és rendkívül gyors áttöréseket képes eredményezni. Természetesen ahhoz, hogy ezek az áttörések megtörténjenek, elengedhetetlen a paciens szándéka, a közös együttműködésre, ami sokszor nehezebb, mint magából a fennálló állapotból való kimozdulás.
Visszatérve a rákra, daganatos betegségekre. A rák illetve daganatos betegségek egyértelmű összefüggést mutatnak életmódunk, nézőpontunk szokásaival, lelki mérgeivel.
Míg a normális sejtek nem, addig a rákos sejtek anélkül, hogy tiszteletben tartanák a határokat, kíméletlenül nyomulnak előre az idegen területek belseje felé, kilépnek, fellázadnak mindenfajta keret ellen, azaz testi szinten manifesztálják a „keret” illetve „túlszabályozott” életünk megnyomorító létét.
A rák nem más, mint tökéletesen szimbolizált "szabadságharc". Társadalmunk túlszabályozott, megköti az egyén fejlődését, szabadságtudatának virágzását, önmagára találását, amit gazdasági kiszolgáltatottsággal éri el.
Ezért a legrettegettebb betegségünk a rák illetve a daganat, mert arra kényszeríti az egyént, hogy utat törjön önmaga felé, ami azzal jár, hogy le kell bontania azokat hamis, hazug világképet, amiben addig élt, és ez nem mindig kellemes.
Ám a halállal nem lehet vitatkozni…, és ezt tudomásul kell vennünk.
Módszerem erre alapul, miszerint, ha megértjük környezetünk visszahatásait, elindul bennünk a régmúlt reakciócsökevények lebomlása.
Majd ezek után az Ultra-
A tapasztalat azt mutatja, hogy a "munkafolyamatnak" nem ez a legnehezebb része. Az igazi nehézség az, hogy a páciens érzelmileg ki tudjon szakadni abból a rendszerből, amit az orvostársadalom nagyszámú képviselői kiépítettek. Mit is jelent ez. Számtalanszor tapasztalom, hogy valaki hiába válik tünetmentessé, ennek ellenére figyelmezteik -
A rák, illetve a daganat azért szörnyű betegség, mert saját magunkat ismerjük fel benne, ám a rákban a megoldás és felszabadítás képét is meg kell látnunk, ami azért nehéz, mert személyesen érintettek vagyunk benne.
Valójában a rákos sejt „regressziós” viselkedése nem mást jelképez, mint visszatérés az eredethez, ami maga a szeretet.
Ahogy Rüdiger Dahlke is gyönyörűen megfogalmazta:
„Mint a szeretet, a rák is átlép minden határt, átugrik minden távolságot, keresztülnyomul minden korláton, legyőz minden akadályt. Mint a szeretet, semmi előtt sem torpan meg, mindenre kiterjed, benyomul az élet minden területére, uralja az egész életet. Mint a szeretet, a rák is halhatatlanságra törekszik, és mint a szeretet, egyszer sem jut eszébe a haláltól félnie. Így a rák valójában nem más, mint az árnyékba süllyedt szeretet”.
Jankai János