Főmenü:
Párkapcsolat
Egység vagy részek?
Azon gondolkoztam, miközben ezt a menüpontot szerkesztettem, hogy milyen párkapcsolati problémákat vessek fel, mik azok a párkapcsolati gondok, melyekkel számtalan ember küzd, illetve amikkel munkám során találkoztam. Aztán rájöttem, hogy a párkapcsolati problémákat képtelenség diagnosztizálni, azaz kiemelni egy páros életből bizonyos részeket, ugyanis nem részekből állunk, hanem egységből, és a részek kiemelésével nem lehet problémát orvosolni, mert hamis lesz a "gyógyulás".
Részei a tárgyaknak vannak. Ha pl. elromlik a számítógépem, elviszem szervízbe, ott megjavítják a hibás alkatrészt, és máris minden jó. De egy emberben hol vannak a hibás alkatrészek? Sehol, hisz egység vagyunk, egységként kell magunkra és másokra is tekintenünk. Bonyolult, összetett, feltérképezetlen egység és nem gépezet. Úgy döntöttem, mégis írok a párkapcsolatokról, de úgy, hogy az egység elvét valamilyen formában szem előtt tartom. Véleményem szerint egy párkapcsolati problémát csak úgy lehet megoldani, ha a benne levő embereket eképpen nézzük...
Szeretet - párkapcsolat
Sokunk összekeveri a vágyat a szeretetet, a szerelmet és a szexualitást, miközben mindenki tudja, hogy ezeknek a tudatállapotoknak semmi közük sincs egymáshoz, mégis folyton folyvást illúziókba kapaszkodunk. Egy kapcsolatban a szeretet akkor van jelen, amikor csak adni akarunk, és nem kérünk semmit. Amikor olyan élményem van a másikról, mintha a másik én lennék, azaz nincs meg az a határ, miszerint: ez én vagyok, az te vagy. Amikor feloldódik az ego, amikor a szeretet bűvös ereje bomlasztani kezdi a személyes határaimat, kinyílok a másik előtt. "Ha nekem kell valami, az ugyanolyan, mintha neked kellene valami" érzése diadalmaskodik az ego birtoklási vágya - akarata - fölött. Tehát ekkor, ebben az állapotban, mindenemet megosztom veled. Sőt, ha neked kell valami, akkor odaadom mindenemet, amim van. Ez a szeretet. Nagyon tömören.
Szerelem - párkapcsolat
Mit érzek, amikor szerelmes vagyok? Vajon mi az a félelem, ami ott lappang mélyen bennünk, és nem merünk szembenézni vele? Szerelem. Csiki-csuki játék. De nevezhetjük stratégiai "mérkőzésnek" is, azaz, miért legyek valakibe szerelmes, amikor nem vagyok benne biztos, hogy ő is szerelmes-e belém. Mert ha ő nem szerelmes - ha ő csak úgy tesz, vagy mondja -, akkor, ha én szerelmes leszek belé, ő fogja irányítani az egész helyzetet. Akkor végem van. Bekebelez. Úgy kell táncolnom, ahogy szeretné. Életem végéig az ő rabszolgája leszek. Ha úgy érzem, hogy a másik hatalmában vagyok, hogy a másiktól függök, akkor félek, akkor rettegek. Beleolvadok, mert behúz az örvénye, s így ő vezet. Mert ő nem olvadt bele semmibe. Ha szerelmes vagyok, nem tudok megszabadulni tőle, oda megyek, ahová ő megy. Ez rettenetesen félelmetes dolog! Megijedünk, mindenki megijed, így lassan kivárunk. Várjuk a jeleket, melyek valamilyen irányba majd csak mutatni fognak. Két embernek rettenetesen bátornak kell lennie ahhoz, hogy megengedjék maguknak, hogy beleolvadjanak ebbe az egybe. Vagy bátornak, vagy hülyének… Ezért mondják: ha szerelmes vagy meghülyülsz.
Véleményem szerint, a legnagnagyobb hibát akkor követjük el, amikor valakitől azt várjuk el, hogy úgy szeressen minket, mint ahogy mi azt elképzeljük. Ez lehetetlen, ez nem lehetséges.
Az is gond, ha birtokolni akarunk. Ha birtokolni akarjuk a "szerelmet", mint érzést. A szerelmen keresztül ugyanis megismerhetjük Istent. Ki az, aki birtokolni tudja Istent? Mihelyst valamit birtokolni akarunk, azt azonnal halálra ítéljük. Olyan ez, mint amikor kimegyünk a piacra, és vágott virágot veszünk, hogy haza vigyük, és birtokolva szépségét, illatát, gyönyörködjünk benne. Akár hogy is vigyázunk rá, cseréljük rajta a vizet, elrohad. Ám ha természetes környezetében élvezzük szépségét amíg lehetséges, bennünk tovább élve örökké létezni fog.
Ha birtokolni akarod a szeretetet, a szerelmet, megölöd. Csak élvezni kell a csodát, amíg lehetség, hogy benned tovább élve örökké létezzen.
(felhasz.ird.: Feldmár András)